Kistelepülések a szegénység fogságában

Please download to get full document.

View again

All materials on our website are shared by users. If you have any questions about copyright issues, please report us to resolve them. We are always happy to assist you.
 19
 
 

Novels

  Kistelepülések a szegénység fogságában
Share
Transcript
  38    Esély 2009/4   MAGYAR VALÓSÁG  V IRÁG  T ÜNDE   Szegények a kistelepülések fogságában – a szociálpolitika mindennapi gyakorlata egy hátrányos helyzet ű  térség településein A tanulmány egy hátrányos helyzet ű  , ge t ósodó térségben végze t  vizsgálat alapján írja le és elemzi a települési önkor-mányzatok mindennapi segélyezési és közfoglalkoztatási gya-korlatát. A polgármesterekkel, jegyz ő kkel készíte t  interjúkra és meg fi gyelésekre támaszkodva bemutatja, hogyan módosul-nak a szociálpolitikai intézkedések a mindennapi gyakorlat- ban, az olyan forráshiányos, intézmények nélküli települése-ken, ahol többségében az els ő dleges munkaer ő piacról kiszo-rult, szociális ju t atásokra, közfoglalkoztatások és informális munkák bevételeire szoruló családok élnek. Példákon keresz-tül láthatjuk, hogy a települési szintre delegált segélyezési és közfoglalkoztatási gyakorlat hogyan formálja a múltból örök-lö t  paternalista, alá-fölérendeltségi struktúrákat, és mindez hogyan tartja a kistelepülések fogságában a családokat. A hátrányos helyzet ű  területek az ország északi és délnyugati, periferi-kus területein koncentrálódnak, jellemz ő en olyan aprófalvas vidékeken, melyeket a hatvanas-hetvenes évek körzetesítésként ismert településfej-lesztési elképzeléseinek szándékolt és nem szándékolt következményei egyaránt negatívan érinte t ek. Részben ennek eredményeképpen ma Magyaror-szágon a településnagyság és a település státusa közö t  nagyon szoros összefüggés mutatkozik. A kistelepülések többségében alacsony társadalmi státusú népesség koncentrálódik, ezen belül a cigánynak mondo t  népesség sokszorosan felülrep-rezentált.  Napjainkban ezeken a területeken az országosan tapasztalható-val ellentétes demográ fi ai és társadalmi folyamatokat fi gyelhetünk meg: a születések, így a lakónépesség száma emelkedik, ahogy a cigány népesség száma és aránya is növekszik a teljes népességen belül, és mindez munka-er ő -piaci kirekeszte t séggel, nagyon alacsony szint ű  foglalkoztato t sággal, szegénységgel jár együ t . Ezeken a területeken a térbeli, szociális és etnikai hátrányoknak olyan er ő s kombinációja jö t  létre, ami a jelenlegi viszonyok közö t  csaknem lehetetlenné tesz mindenfajta kitörést. Nemcsak a helyben való boldogulás lehetetlenült el, de az ingatlanárak hatalmas regionális és  Virág: Szegények a kistelepülések fogságában Esély 2009/4    39 települési különbségei mia t  jószerivel semmilyen esély nincs arra, hogy az e településeken rekedt, szegény, képzetlen, sokgyermekes, már a máso-dik-harmadik generációban is munkanélküliséggel sújto t  családok elköl-tözéssel javítsanak helyzetükön (Virág 2006). A szegénység és kirekeszte t -ség ilyen er ő s, térbeli koncentrációja, a „ge t ólét” szükségszer ű en együ t   jár a többségi társadalom értékrendjét ő l karakterisztikusan eltér ő  normák és gyakorlatok kialakulásával, ami szükségszer ű en vezete t  a napjainkban mindennapossá váló etnikai kon fl iktusok megjelenéséhez. Mindezeket a nagyon súlyos társadalmi folyamatokat tetézi és ger- jeszti, hogy az elmúlt három-négy év a folyamatos változások id ő szaka volt a kistelepülési önkormányzatok életében is: a központi kormányzati akarat jellemz ő en a kicsiket, önállókat bünte t e, t ő lük vont el, és a minél nagyobb társulásokat kialakító településeket jutalmazta a normatív fi nan-szírozás évr ő l évre változó rendszerén keresztül. A fi nanszírozhatatlan-nak min ő síte t  , elaprózo t  önkormányzati és oktatási rendszer átformálá-sának érdekében az aktuális kormány újabb – sokak és jómagam által is a hetvenes évek körzetesítéséhez hasonlíto t  – intézkedéseket vezete t  be, amelyek az alacsony lélekszámú, kedvez ő tlen elhelyezkedés ű  települése-ket hátrányosan érintik. Ennek legfontosabb eleme a fenntartói társulá-soknak címze t  , a többcélú kistérségi társuláson keresztül ju t ato t  többlet normatívák rendszere, a „kihasználtsági mutatókhoz” kötö t   fi nanszí-rozás, az ÖNHIKI támogatás megvonása, illetve megkurtítása, az ezen mutatókat nem teljesít ő  önkormányzatoktól. A „lopakodó körzetesítés-ként” leírt jelenség szétzilálta a kistelepüléseken a rendszerváltást köve-t ő en kialakuló oktatási intézményrendszert, az úgy-ahogy kialakulóban lev ő  , de napjainkig a kistelepülések többségében elégtelen szolgáltatáso-kat kínáló szociális ellátórendszert, és így fokozta e települések és az i t  él ő k dezintegrációját (Ladányi – Szelényi 2005, Kovács 2005, Kovács 2008). Vagyis: miközben a leghátrányosabb helyzet ű   térségek ge t ótelepülésein lenne a legnagyobb szükség a magas színvonalon nyújto t  közszolgáltatásokra, éppen i t  szenvedik el a legnagyobb hiányt ezen a téren: innen hiányzik a legtöbb óvodai  fér ő  hely, i t  találjuk a legtöbb, szociális támasz nélkül m ű  köd ő   , alacsony oktatási színvonalat kínáló szegregált iskolát, s a szociális szolgáltatásokkal elért családok száma is töredéke a jobb helyzet ű   településeken él ő  kének . A továbbiakban egy hátrányos helyzet ű  , ge t ósodó térségben végze t  vizsgálat alapján leírom és elemzem a települési önkormányzatok min-dennapi segélyezési és közfoglalkoztatási gyakorlatát és annak következ-ményeit az o t  él ő  családok életére, kapcsolataira, változó viszonyaira a település vezet ő ivel, hivatalnokaival. A válság szociálpolitikája Az 1993-ban elfogado t  szociális törvénnyel 1  szemben két nagy elvárást támaszto t ak. Egyrészt azt, hogy ez olyan, a jóléti államiság megteremtése felé mutató alaptörvény legyen, amely a kon fl iktusok vállalásával egy új, demokratikus és modern szociális ellátórendszer alapjait rakja le, más-részt hogy hatékonyan kezelje az ez id ő re már széles társadalmi rétege- 1  1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról   MAGYAR VALÓSÁG  40    Esély 2009/4  ket sújtó szociális válságot (Havas 1992, Krémer1992). A törvény a válság  jeleit hordozza magán, amennyiben egy politikai és gazdasági átrendez ő -dés közepén, á t ekinthetetlen és kaotikus jövedelmi viszonyok és egyen-l ő tlenségek közepe t e próbálta szabályozni a legkritikusabb élethelyzet- ben lev ő k minimális szociális ellátását. A megoldáskeresés f ő  iránya az er ő teljes decentralizáció volt: ha központi szinten nem lehet á t ekinteni a kritikus szegénységi kockázatot és élethelyzeteket, nem lehet követni a jövedelmek és megélhetési lehet ő ségek és költségek alakulását, akkor a problémákat csak helyi szinten lehet kezelni. Így a szociális rendszer átalakításának egyik legfontosabb alapelve a decentralizáció  le t  , amely a központi redisztribúció csökkenésével a források hatékonyabb, célzo t abb és pénzkímél ő  bb felhasználását ígérte (Krémer 2003). Mindez a rendszer-váltás kontextusában kap igen kiemelt fi gyelmet. A szocializmus évtize-deire jellemz ő  központi újraelosztás és tervezés, a túlközpontosítás még igen közeli tapasztalata te t e a legtöbb szerepl ő  számára egyértelm ű vé az Európában is szokatlanul széles jogkörökkel felruházo t  települési önkor-mányzati rendszer kialakításának szükségességét. E logikából kiindulva egyértelm ű  volt, hogy a szociális törvény az önkormányzatokra ruházta a szociálpolitikai végrehajtó hatalmat, azaz a szegények ellátását, a segélyezést a helyi, önkormányzati szintre delegálták (Szalai 2005).   Már a törvényjavaslat vitájában sok – kés ő  bb beigazolódo t  , és korrek-ciót indukáló – kétely megfogalmazódo t 2 . Els ő sorban arra hívták fel a fi gyelmet, hogy a szociális ellátások decentralizációja nem jelenti annak demokratizálást, azt, hogy mindenki egyenl ő  módon férhet hozzá a szol-gáltatásokhoz és ju t atásokhoz. A mindenkori többségi akaratot reprezen-táló önkormányzatiság nem jelent kell ő en hatékony kisebbségvédelmi garanciákat, azaz a helyi szinten er ő s érdekérvényesít ő  képességgel ren-delkez ő  csoportoknak nagyon jó esélyük van arra, hogy az érdekérvé-nyesítésre nem, vagy alig képes csoportokat kiszorítsanak különböz ő   ju t atásokból, márpedig a szociálpolitika csak akkor tud hatékonyan és demokratikusan m ű ködni, ha a speciális helyzetben és a kisebbségben lev ő k számára is tisztes ellátást tud biztosítani (Krémer 1992, Ladányi 1992). Ugyanakkor felhívták a fi gyelmet arra, hogy az ország válságöveze-teiben kialakult szociális válság kezelésére azonnali, speciális eszközöket igényl ő  beavatkozásra van szükség (Havas 1992, Ladányi 1992, Talyigás 1992). Ezen túl a szakmaiság érvényesülésére is felhívták a fi gyelmet: ha a törvény végrehajtását helyi, önkormányzati rendeletekben szabályozzák, az a döntéshozatalból kiiktat minden szakszer ű séget, azaz „laikus poli-tikai testületek hoznak csak politikai mérlegelés alapján, politikai céljaik függvényében szociálpolitikai döntéseket” (Krémer 1992).A törvény életbe lépése után az önkormányzatok a mindenkori szociá-lis törvényhez igazodva rendeletekkel – a helyi társadalom összetételét ő l, a településvezetés „társadalompolitikai” elképzelését ő l, a helyben meg- jelen ő  források mennyiségét ő l függ ő en – alakíto t ák ki a helyi segélyezés, szociális gondoskodás gyakorlatát. Legnagyobb mérlegelési jogköre a rendszeresen vagy kamatmentes kölcsön formájában is nyújtható átme- 2  A Szociológiai Társaság felkérésére a szociális törvényjavaslatot több szociológus, szociális szakember (Ferge Zsuzsa, Krémer Balázs, Talyigás Katalin, Ladányi János és Havas Gábor) véleményezte, elemezte, írásaik megjelentek a Szociológiai Szemle 1992/3-as számában.  Virág: Szegények a kistelepülések fogságában Esély 2009/4    41 neti segélyek megítélésében volt az önkormányzatoknak. Az alapvet ő en krízishelyzetben lev ő  családok segítésére kialakíto t  , célzo t  támogatást az önkormányzatok saját belátásuk, elveik és érdekeik, illetve anyagi helyze-tük alapján, a kérelmek egyedi elbírálásával, gyakran a kérelmez ő k bün-tetése vagy leköteleze t sége szerint ju t atják (Krémer 2003, Zolnay 2003). A célzo t  támogatások hatékonyságát és költségigényét igen nehéz meg- becsülni, de egy, az ezredfordulón végze t  kutatás eredményei szerint az igazán rászorulóknak csak mintegy a fele részesült önkormányzati támo-gatásban, és a segélyben részesül ő k többségét a magasabb jövedelm ű ek te t ék ki (Szalai 2007: 166). Egy másik adatfelvétel szerint a gyerekek szá-mának növekedésével n ő  az elutasíto t  segélykérelmek száma, továbbá a kiutalt támogatás összege fordíto t  arányban áll a szegénység mértékével (Szalai 2005: 68).Az átmeneti segélyek rendszerének kialakításában és az egyéb, a törvény által csak lehet ő ségként megfogalmazo t  szociális szolgáltatások  bevezetésében a döntéshozók szegénységképe melle t  igen fontos tényez ő  az önkormányzatok anyagi helyzete is. Az önkormányzatok a folyamato-san változó, a kilencvenes évek közepét ő l egyértelm ű en romló fi nanszíro-zási feltételek melle t  próbálták megszervezni a törvényileg el ő írt felada-tokat, bár mind a kormányzat, mind a helyi hatóságok tisztán lá t ák, hogy ezekb ő l a sz ű kös forrásokból a kere t örvényekben el ő írt szociális szolgál-tatások ha meg is szervezhet ő ek, folyamatos fenntartásuk nem biztosíto t . A fi nanszírozás melle t  a helyben dolgozó szociális szakemberek terhelhe-t ő sége is meghatározza a szolgáltatások elérhet ő ségét és színvonalát.Összefoglalva elmondható, hogy a kilencvenes években a jövedelem-igazoláshoz kötö t  , paternalista elemekkel tarkíto t  , a helyi önkormányza-tok széles döntési jogkörét meghagyó, így az egyéni mérlegeléseket, dön-téseket el ő térbe helyez ő  szociálpolitika alakult ki, amely azon túl, hogy a munkaer ő piacról kiszorult szegények helyzetét konzerválta, er ő s füg-g ő ségi rendszert alakíto t  ki a segélyeze t  és a helyi hatalom képvisel ő i közö t . Az önkormányzati szociálpolitika lehet ő ségeiegy válságövezetben 3 Az 1990-ben elfogado t  önkormányzati törvény 4  minden településnek visz-szaadta az önkormányzati jogot, s ezzel megteremte t e az összes magyar-országi település önállóságát, megszünte t e megyei alárendeltségüket. Megszülete t  a helyi érdekérvényesítés és fejlesztés lehet ő sége: minden településen, még az aprófalvakban is jelent ő s infrastrukturális fejleszté-seket hajto t ak végre; vízm ű vek épültek, jelent ő sen növekede t  a lakosság telefon-elláto t sága, b ő vült az üzlethálózat. A korábban „körzetesíte t ” 3  A vizsgálatot az Encsi, az Edelényi és a Szikszói kistérségekben végeztük, amely a Cse-rehátként ismert földrajzi területet jelenti. A térségr ő l, az o t  zajló társadalmi folyamatok-ról már számos tanulmány születe t  (Ladányi–Szelényi 2004, G. Fekete 2005, Virág 2005, Osgyáni 2008). 4  1990. évi LXV. törvény   MAGYAR VALÓSÁG  42    Esély 2009/4  iskolákat több helyen – ahol még volt elegend ő  gyerek és még használható volt az iskolaépület – újra megnyito t ák. Ezek a pozitív változások élhe-t ő  bbé te t ék a települések jelent ő s részét, ugyanakkor megoldatlan maradt az önkormányzatokra testált közfeladatok fi nanszírozásának problémája. A fejlesztési források megszerzésének lehet ő sége és a helyi érdekér-vényesítés biztosítása melle t  az önkormányzatokra számos, kötelez ő en ellátandó feladatot oszto t ak, s ezek közö t  szerepel a szociális ellátások  biztosítása is. A települési önkormányzatok szociális ellátó tevékenységét a különböz ő  pénzbeli ellátások (segélyek) ju t atása melle t  a szociális alap-szolgáltatások megszervezése és m ű ködtetése jelenti. A másfél évtized ala t  számtalanszor módosíto t  szociális törvény egyes alapszolgáltatások ellátását minden település számára kötelez ő vé teszi, míg némely szolgál-tatás kialakítását és ellátását a települések lakosságszámához köti, azaz az ellátási köteleze t ség nem re fl ektál az ado t  településen él ő k ellátási igé-nyeire, problémáira, ahogy az önkormányzat teherbíró képességét sem veszi fi gyelembe. Ennek köszönhet ő en a rászorultsági alapon járó alap-szolgáltatásokhoz való hozzáférés esélyét nagy mértékben meghatározza a település mérete, földrajzi elhelyezkedése, az o t  él ő  népesség társa-dalmi összetétele és a szolgáltatást nyújtó önkormányzat pénzügyi hely-zete (Ho ff mann – Krémer 2005, Rácz 2008a).A kistelepülések többségében az önkormányzat egyetlen alkalmazo t  ja maga a polgármester, akinek munkáját az aprófalvak többségében jelen lév ő  , a külvilággal való kapcsola t artás funkcióját betölt ő  falugondnok, esetlegesen egy hivatalsegéd segítheti. Mivel a különböz ő  szakfeladatok fi nanszírozása érzéketlen a települések társadalmi összetételére, azt csak és kizárólag a lakosságszámhoz köti, a szociális feladat ellátása szinte minden kistelepülés életéb ő l hiányzik, vagy csak esetlegesen van jelen. Egy-egy kistelepülés – a t ól függetlenül, hogy esetleg a lakónépesség harmada gyermek – nem tud fenntartani önálló, a településen folyamato-san jelen lév ő  véd ő n ő i vagy szociális munkás státust. Hasonló problémák merülnek fel a családsegít ő  szolgálat esetében is: például a térségünkben lév ő  , egyik ellátási körzet (a törvény az ötezer f ő  fele t i társulásokat támo-gatja magasabb normatívával) négy munkatársa 14 településen próbálja ellátni a feladatokat, miközben némelyik településen jelenleg 120–150 olyan aktív korú munkanélküli feln őt  él, aki valamilyen segítségre szo-rulna, s a lakosok kétharmada évek óta a munka világának a közelébe se került. Nyilvánvaló, hogy az információ nyújtásán és a regisztráción túl a családsegít ő  munkatársai nem képesek tényleges segítséget nyúj-tani ezeknek az embereknek. Munkájukat nemcsak a kapacitások és er ő -források sz ű kössége nehezíti, hanem a települések közö t i, nem csekély távolságok is; a közlekedési nehézségek és ezek költségei tovább lehetet-lenítik a szociális szakemberek és klienseik közö t i együ t m ű ködést. Ebb ő l következ ő en a település társadalmi összetételéb ő l adódó szociális felada-tok ellátása kényszer ű en a mindennapokban jelen lev ő  közszerepl ő kre, polgármesterekre, hivatali alkalmazo t akra hárul, akik ezeket habitusuk-nak, elköteleze t ségeiknek megfelel ő en próbálják – többnyire jó szándé-kúan – ellátni. „Magunkat tudjuk igazgatni. I  t  ismerik az emberek problémáit, hova fordulhatnának, ha nem hozzánk? Tudunk nekik hitelt adni, mondjuk a gyógyszerkiváltásra, ha elfogy a
Related Search
Similar documents
View more
We Need Your Support
Thank you for visiting our website and your interest in our free products and services. We are nonprofit website to share and download documents. To the running of this website, we need your help to support us.

Thanks to everyone for your continued support.

No, Thanks
SAVE OUR EARTH

We need your sign to support Project to invent "SMART AND CONTROLLABLE REFLECTIVE BALLOONS" to cover the Sun and Save Our Earth.

More details...

Sign Now!

We are very appreciated for your Prompt Action!

x