Ottlik Budájának szövege

Please download to get full document.

View again

All materials on our website are shared by users. If you have any questions about copyright issues, please report us to resolve them. We are always happy to assist you.
 31
 
 

Essays

  Ottlik Budájának szövege
Share
Transcript
  KŐRIZS IMRE OTTLIK BUDÁJÁNAK SZÖVEGE A Budáról 1  szóló kritikák vissza-visszatérő kérdése volt, hogy mennyire tekinthetők Ottlik végleges szövegének, 2  és egyáltalán, mennyire tekinthetők Ottlik és csak Ottlik szövegének 3  a kiadásban foglaltak. Az Irodalomismeret 1994 őszi számában 4  Szűcs Kinga mintegy ötven olyan helyet sorol fel, ahol a kézirat és a könyv szövege eltér egymástól. Ez azonban - bár az írás részletes listáival a teljességre való törekvést sugallja - nem az összes eltérés, másrészt ilyen összevetés már eleve csak akkor volna lehetséges, ha a kézirat szövege egyértelmű lenne, amiről viszont (és ezt Szűcs Kinga is elismeri) szó sincs. Anélkül és ahelyett, hogy ezeken a lapokon valamiféle hibajegyzéket kívánnék összeállítani, 5  a  Buda  még végleges könyvtári elrendezés előtt álló kéziratainak átnézése után, e kéziratok minőségére vonatkozó megfigyeléseimet az alábbiakban foglalhatom össze. A kéziratok legjobb, azaz legkésőbbi részét az a - fénymásolt változatban is meglévő - gépiratos tisztázat jelenti, amely a könyv beosztását alapul véve a 7. oldaltól a 238. oldal 8. soráig terjed (addig, hogy „Két hét alatt"). Ottlik az elején, néhány különleges esetben még belejavított, de a korrigálatlan elgépelések (pl. Kraíovánszky, Bokóny őrnagy) azt mutatják, hogy szóról szóra nem vetette össze a saját piszkozati példányával, sőt az egészet talán át sem olvasta. Ez a végleges gépelés mindenesetre nem teljes, így a könyv harmadik harmadának szövege a 1  OTTLIK  Géza,  Buda,  kiad., utószó  LENGYEL  Péter, Bp., 1993,1997 2 . 2  Bán Zoltán András Ottlik „nem bizonyíthatóan nyomdába szánt szövegé"-ről beszél (BÁN Zoltán András, Nincs  meg semmi,  Holmi, 5[1993], 1732), és Angyalosi Gergely is felveti, hogy „maga az író nem látta el kézjegyével a publikált szövegváltozatot"  (ANGYALOSI  Gergely,  Ezzé van az  embernek,  Határ, 3 [1994. február], 120), illetve ugyanerre utal Erdődy Edit is  (ERDŐDY  Edit,  Ottlik Géza: Buda,  Életünk, 1994/1-2, 181). Szegedy-Maszák Mihály, miután felteszi a kérdést: „Befejezettnek tekinthető-e a kéziratos anyag ismeretében" a könyv, magára Ottlikra is hivatkozik, aki egyszer elmondta, hogy a  Budának   „csak az eleje és a vége rögzített, míg a közbülső részek sorrendje majdnem tetszőleges és ezért nehéz lesz könyv alakban megjelentetni". Végül arra a következtetésre jut, hogy a  Buda  töredékes mivoltának különössége abban rejlik, hogy „nem a vége hiányzik, hanem a közepe hézagos." (SZEGEDY-MASZÁK  Mihály,  Ottlik Géza,  Pozsony, 1994,181-182.) 3  N. Tóth Anikó tulajdonképpen jóindulatúan értetlenkedik, fölöslegesnek tartva Lengyel Péter utószavát: „Mintha kétségbe vonható lenne [a szöveg - K. I.] hitelessége... Esetleg türelmetlen külső beavatkozás eredményeképpen más szöveg is bekerült a regénybe." (N.  TÓTH  Anikó,  Bolyongások   Ottlik  Budájá(ba)n,  Kalligram,  1994/1,  59.) „...tényleg ez volna Ottlik »utolsó kézvonása«?" - kérdezi Margócsy István, akivel a kérdésfelvetésben Török András és Horváth Iván is egyetért  (MARGÓCSY István,  Ottlik Géza /Buda,  2000, 5[1993], 59). Nyilván az ilyen kétségekre kívánt választ adni Lengyel Péter interjúja, amelyben részletesebben nyilatkozik a szövegmegállapítás kérdéseiről  (LENGYEL  Péter, VARGA  Lajos Márton,  Az élő regény,  Népszabadság, 1993. IX. 18., 13). 4  Szűcs Kinga,  Ottlik Géza „Buda" című regényének kéziratairól és  szövegközléséről,  Irodalomismeret, 1994.  ősz, 37-40. 5  Ezt egyrészt mindenképpen meg kell hogy előzze a kéziratok egymáshoz való viszonyának a tisztázása, másrészt ha a hibajegyzék nem teljes, akkor voltaképp fölösleges, ha pedig teljes, akkor tulajdonképpen már egy újabb, javított kiadás előkészítésével volna azonos. 343  korábbi gépiratos piszkozaton alapul. A gépiratos piszkozat - mely Ottlik saját gépelése, és szintén megvan indigós változatban is - teljes: azaz a regény szövegét az elejétől a végéig tartalmazza. Mivel az utolsó harmad tisztázata nem készült el,  a kiadás során a  238.  oldaltól kezdve végig ez alapján dolgoztak. Megfigyelhető továbbá, hogy az első kétharmad szövegének megállapításához is felhasználták, nagyon helyesen, e piszkozat alapján korrigálva a tisztázat egyes hibáit. Mindezek után a könyv egyes részeinek szövegét - a teljes szöveg mintegy negyedét - betűről betűre összevetettem a megfelelő kéziratokkal (azaz, és mindvégig: gépiratokkal). Ennek során megállapítottam, hogy a könyv első kétharmadának szövege általában nem rosszabb az ilyenkor elvárhatónál. A hibák jórészt abból erednek, hogy a tisztázat gépelője nem mindig követte pontosan Ottlik piszkozati gépelését: például a könyv 12. oldalán „Álla Turzával" ébreszti Bébét Júlia, ahogy az a tisztázatban is áll. Ottlik autográf piszkozatában azonban, bár tintával van beszúrva, jól olvasható az - egyébként helyes - „Álla Turca" alak. Vagy például „Az ember felnézett" kezdetű bekezdés előtt a piszkozatban néhány üres sort hagyott a szerző. A tisztázatban épp betelt az előző oldal a bekezdés előtt, amely így új lapon kezdődik, és elvész a kihagyás, melyet ezért már hiába keresünk a könyvben is (76). Az ezekhez hasonlóktól az egyszerű központozási hibákig van ugyan jónéhány, de az utóbbiak nem lépik túl az ilyenkor elfogadható mennyiséget. Bizonyára nagyobb nehézségekkel kellett szembenézni a szöveg utolsó harmadának megállapításakor. Az első kétharmad tisztázata is két példányban van meg ugyan, de az ezekben lévő későbbi, elenyésző mennyiségű tintás javítások közt nincs különbség a megfelelő oldalakon. Nem így a harmadik harmad kéziratában! Az eredeti és az indigós példányon ugyanis gyakran  eltérő beszúrások   találhatók: tehát a regény ottliki szövege - Lengyel Péter nyilatkozataival szemben -  nem egyértelmű.  Kiadásában Lengyel Péter - megfigyelésem szerint - inkább az indigós változatot követi, de nem mindig következetesen, néha rossz helyre iktatja be a tintás betoldásokat, néha a könyv olvasata mind az eredeti, mind az indigós példánynak ellentmond. (Például a 239. oldal „A halottait" kezdetű bekezdése a kéziratokban a könyvbeli egy helyett  két   zárójellel kezdődik. Vagy: a kéziratok egyértelmű „már" szava helyett a könyvben egy helyen - 250. oldal, 5. sor - a „még" szó szerepel.) A 239. oldal 3. sorától a 240. lap 12. soráig például mintegy húsz szó és jó néhány írásjel  hiányzik   a könyv szövegéhez képest. A szerzői piszkozattal kapcsolatban, melynek főleg az utolsó harmada érdekes a számunkra - mert, mint már többször említettem, nincs tisztázat belőle - fontos megállapítani, hogy az eredeti vagy az indigós példányt javította utoljára a szerző, hogy melyiken van az  ultima manus.  Számomra úgy látszott, nem mondhatjuk ki általánosságban, hogy mindig és csakis az egyiken: a leghelyesebb lapról lapra külön megvizsgálni a kéziratokat, akár a szerzői javításokhoz használt tollak eltérő tintáinak színét is tekintetbe véve. Lengyel Péter megtette, amit megtehetett, de erre a feladatra tanácsosabb volna tapasztalt filológus kutatót felkérni. A szöveg megállapítása során a legnagyobb probléma természetesen a kusza beszúrásokkal zsúfolt oldalak kibetűzése lehetett, de olykor az egyszerű javítások beiktatása sem sikerült tökéletesen. Ezek legkirívóbb példája a könyv vége felé, a 358.  oldalon található. Alulról a harmadik sorban szerepel a „banánról" szó, amelynek a kéziraton tintás beszúrás felel meg. Ez valóban elég nehezen olvas ható,  az indigós változaton talán tényleg lehet „banán"-nak is értelmezni (ezt 344  megengedi a szövegösszefüggés is), mindazonáltal az eredeti példány alapján világos, hogy a szó „Darwinról" formában olvasandó. Mindezek a fenti hibák, tekintettel a kéziratok zaklatott mivoltára, nem mondhatók nagyon súlyosaknak, a könyv szövege - a fenti szempontok alapján - ha nem is tökéletesen, de messzemenően érvényesnek tekinthető. Ez azonban nem  jelenti azt, hogy a következő kiadás előkészítésekor megint ne a kályhától kellene elindulni, ne kellene újra tüzetesen átolvasni a kéziratokat, például az indigós eredeti változatok közül lapról lapra kiválasztani az érvényest. Van azonban egy másik fajtája a kézirat és a publikáció közti eltéréseknek, amelyet nehéz volna nem önkényesnek minősíteni. Ezek a változtatások akkor is indokolatlanok, ha Lengyel Péter tételesen rámutat a Népszabadság-interjúban egyikre-másikra. Alapvetően  a  fejezet   problémájára gondolok. „Egy helyütt [...] két új fejezetcímet adtam", illetve „új oldalon kezdtük a fejezeteket" - mondja Lengyel Péter. Az első lépést azzal indokolja, hogy Ottlik „nem jutott hozzá, hogy fejezetekre bontsa, s a regény arányait felrúgta volna a túl hosszú szakasz". Ezzel szemben fogalmazhatnánk úgy is, hogy  megváltoztatta volna  a regény arányait a hosszú fejezet: megváltoztatta volna (azaz semmi változás: maradtak volna az eredetiek), de akkor nemde  épp azok   volnának a regény arányai? (Arról nem is beszélve: nem jellemző, hogy kéziratában Ottlik  utólag  osztotta volna fejezetekre az elkészült szöveget.) Lengyel Péter különben a kéziratok tanúsága szerint a  Hubert viszontagságai címűről beszél, e fejezetet ő bontotta háromba, és látta el a  Bagatell  és a  Négy sík címekkel. De amit nem említ, az  Egy  szoba  az emeleten  cím is tőle származik, itt is ő iktatott be új fejezethatárt: a kéziratokban két bekezdés között itt egyszerűen néhány üres sor van hagyva, mint annyi más helyen is a regényben. Új oldalon kezdeni minden egyes fejezetet ugyanilyen önkényes dolog, akár a Lengyel Balázs vendégszerkesztette Jelenkorban - még Ottlik életében - megjelent részlet tipográfiáját, akár magukat a kéziratokat tekintjük. Ennek a változtatásnak a következtében nemcsak az olyan egyflekkes fejezeteknek változik meg az írásképe és a többiekkel való kölcsönhatása, mint az  Esti fények   vagy a  Korareggeli  utca, hanem - a két hosszabb rész feldarabolásának köszönhetően is - az egész könyv átstrukturálódik. Ezeken kívül még két furcsaságot kell hogy szóvá tegyek, a Lengyel Péter által is említett nevek dolgában. A  269.  lapon egy bizonyos  Neszkó  százados tűnik fel mint az évfolyam Bekény őrnagy előtti parancsnoka. Ilyen nevű személy azonban sehol máshol nem fordul elő a könyvben. Ezzel szemben a 217. oldalon világosan ott áll, hogy a Bekényt megelőző századparancsnok neve  Joneszkó,  s ez a név elég sűrűn szerepel is végig a regényben. A kéziratok is a könyv olvasatát hozzák, azaz ennek a névnek a használatában Ottlik ezen az egy helyen maga is ingadozott: esetleg tehát célszerű volna az általános szöveggondozói gyakorlatnak megfelelően a további kiadásokban egységesíteni. A könyv 158. és 159. oldala „Bajor Zoli" halálával foglalkozik. E helyett a név helyett a kéziratokban mindenhol „Gara Laci" áll. Lengyel Péter konjektúrája nem állja meg a helyét, mert ha valós személyről van is szó, Ottlik nyilván tudatosan szerepeltette saját nevén az emigráció ismert alakját. Lengyel Péter itt túl óvatos volt, mert a szöveg nem olyan, hogy Gara László személyiségi jogait sérthetné -arról nem is szólva, hogy a módosítással megváltozik a valóság és a fikció közti eredeti, Ottlik által felépített viszony is. 345  Végül még egy momentum. Az utószó szerint Ottlik „A regény utolsó harmadához listát készített: a képek, mozzanatok sorrendjét írta össze, megszámozva." Lengyel Péter itt talán három dolgot illetően is téved. A lista először is nem az utolsó harmadhoz készült: az „1989, - festek otthon" és a „Klári sír neki" (mármint Hubertnek) címszavak által kijelölt rész ugyanis a 253.  oldaltól a 303-ig tart, ami a regénynek legfeljebb csak az  egyhetede,  és nem az egyharmada, továbbá nem is az utolsó része, mert  hatvan  oldal a „Klári sír" után még hátravan. Továbbá: Ottlik nemcsak ezt a listát készítette: a listák, külön dossziéban,  a regény  elejétől  kezdve  egészen az utószóban említettig megvannak a kéziratok között. Harmadszor, a listák nem a „regényhez" készültek, henem a regényből  Átolvasva ugyanis ezeket, és összevetve a megfelelő kéziratoldalakkal, világos, hogy Ottlik az egyes oldalakat kivonatolta, kiírva címszavakban a tartalmukat. Hogy nem fordítva, ahogy Lengyel Péter sugallja, azaz nem az oldalra pontos listák alapján fogalmazta a regényt, az a kéziratlapok alapján megállapít ható:  azokra a géppel, folyamatosan írt részekre, amelyeket később tintával kihúzott, sehol sincs utalás a listákon, az utólagos beszúrásokra pedig mindig van. Mindemellett a regény utolsó hatvan oldalához  nincs lista:  az ekkor már bizonyára gyors ütemben dolgozó szerzőnek már nem maradt ideje a szöveg kivonatolására. Lengyel Péter tartalomjegyzéket készített a könyvhöz. Vajon nem lett volna-e helyesebb e listákat közölni a könyv végén, mintegy olyan „Mutató"-ként, amilyen az  Iskola  végén áll, s aminek jelentőségét épp Lengyel Péter ismerte fel már oly korán? Ismerve az  Iskola  „Mutató"-ját, és látva, hogy éppen a  Buda  mennyire rászorulna ilyesmire, kevéssé valószínű, hogy e listák csupán a szerző személyes emlékeztetőjéül szolgáltak volna. Habent sua fata libelli - idézzük gyakran, helytelenül, holmi végzetre hivatkozva az antik közbölcselmet: Ottlik könyveire nem is kell mondani, mennyire illik még így is. Ha azonban - és éppen most! - hűek maradunk az eredeti szöveghez (Pro captu lectoris habent...), azaz hogy a könyvek sorsa az olvasói befo-gadástól-fogadtatástól függ, talán fontosabb (és pontosabb) igazság birtokába jutunk, melyet szerzőnek, kiadónak és kritikusnak egyaránt érdemes megszívlelnie. Voltaképp azért született ez az írás is, hogy - segítségével talán világosabban látva a helyzetet - a továbbiakban ne jelenthessen a bírálók számára kibúvót az érdemi elemzés alól a véltnél mindenesetre kisebb szövegkiadói pontatlanság, és az a homály, mely sajnálatosan kialakult körülötte. 346
Related Search
We Need Your Support
Thank you for visiting our website and your interest in our free products and services. We are nonprofit website to share and download documents. To the running of this website, we need your help to support us.

Thanks to everyone for your continued support.

No, Thanks
SAVE OUR EARTH

We need your sign to support Project to invent "SMART AND CONTROLLABLE REFLECTIVE BALLOONS" to cover the Sun and Save Our Earth.

More details...

Sign Now!

We are very appreciated for your Prompt Action!

x