Berzsenyi Dániel Kesergés című versének keletkezéstörténetéhez (Gyöngyösi hatása Berzsenyi költészetére)

Please download to get full document.

View again

All materials on our website are shared by users. If you have any questions about copyright issues, please report us to resolve them. We are always happy to assist you.
 21
 
  Berzsenyi Dániel Kesergés című versének keletkezéstörténetéhez (Gyöngyösi hatása Berzsenyi költészetére)
Share
Transcript
  KISEBB KÖZLEMÉNYEK Berzsenyi Dániel  Kesergés  című versének keletkezéstörténetéhez (Gyöngyösi hatása Berzsenyi költészetére) A kutatás legújabb mérföldkövét képező könyvében Csetri Lajos nem kis kétellyel tekint azok elé az eredmények elé, melyeket a Berzsenyi-filológiától még egyáltalán várni lehet; 1  és ezen - tekintve például a versek időrendjének megállapítására vonatkozó fáradozások csekély eredményeit - tulajdonképpen nincs is mit csodálkozni. S csakugyan, az idegen hatások monoton leltározása és a nem sok sikerrel kecsegtető kronologizálás helyett (de legalábbis mellett 2 ) már régen szükség volt olyan Berzsenyi-értelmezésre, amely a kor európai műveltségének és irodalmi gondolkodásának távlatai között helyezte volna el a költőt. Habár az eddigieknél „több energiabefektetést" és „fejlettebb filológiai módszerek mozgósítását" nem ígérhetjük is, szándékunkat, hogy mégis a Csetri által oly jogos szkepszissel kezelt Berzsenyi-filológia Scyllákkal és Charybdisekkel fenyegető tengerére merészkedjünk, menti talán, hogy olyan jelenségekre kíván juk felhívni a figyelmet, melyeknek eddig semmi teret nem szentelt az egyébiránt tagadhatatlanul aprólékos kutatás. „Azon művek, melyek szerint Berzsenyi poetai karaktere rajzoltatott, a  Matthis-son  és  Horác  egyesült stúdiumának szerencsés rezultátumaik" 3  - írta Kölcsey 1817-ben, s az azóta eltelt több, mint másfél évszázad alatt a tudomány lényegében meg is maradt ebben. Bár nem a szorosan vett költői jellemmel áll kapcsolatban, de tulajdonképpen már az is érthetetlen, Sallustius nevével miért találkozunk oly ritkán a Berzsenyiről szóló tanulmányokban, holott biztosra vehetjük, hogy olvasta, részint, mert apja otthon kifejezetten történetírókat olvastatott vele, 4  részint pedig, mert Sallus-tiust mindenki olvasta 5  (Kazinczy le is fordította 6  - Magyarországon negyedszer!). Berzsenyi sokat tanult tőle. 7 1  CSETRI  Lajos,  Nem  sokaság,  hanem  lélek.  Bp., 1986. 23-24. 2  Mert azért ne felejtsük el Horváth János megjegyzését se: „Különösen költó'i fejlődése menetét, s az arra ható tényezők egymásutánját nem látjuk világosan, mert versei nagy részének keletkezési ideje, s így sorozatos időrendjük ma már nem állapítható meg megnyugtatóan."  (HORVÁTH  János,  Berzsenyi és  íróbarátai.  Bp., 1960. 19.) - És ki ne segítene szívesen ezen a helyzeten? 3  KÖLCSEY  Ferenc,  Berzsenyi Dániel versei.  In  Nemzet és  sokaság.  Szerk.:  KULIN  Ferenc. Bp., 1988, 29. 4  HORVÁTH  János,  i. m.  10. 5  Lásd pl.:  Berzsenyi Dániel költői művei.  S. a. r.:  MERÉNYI  Oszkár. Bp., 1979. 567.;  VÁCZY  János,  Berzsenyi Dániel  életrajza.  Bp., 1895. 145.;  HORÁNYI  Elek,  De  sacra corona  Hungáriáé.  Pozsony, 1790. 362. 6  C. C.  SALLUSTIUS,  Épen maradt minden munkái.  Buda, 1836. 7  A Sallustius  De coniuratione Catilinae  című műve és Berzsenyi  Kesergése  közti - akár szövegszerű -egyezésekhez lásd a következő helyeket: II5, VII4-5, VILI 1, X 1, XXXVII2. Sallustiusnak a nemességről vallott politikai és történelmi nézeteihez - melyek Berzsenyi gondolkodásmódjára erősen emlékeztetnek - lásd Hahn István tanulmányát  (HAHN  István,  Utószó.  In C.  Sallustius C. összes művei.  Bp., 1978. 169-199., különösen 185. és 187.). 215  A másik, és a poétái karakter szempontjából összehasonlíthatatlanul fontosabb személy, akiről nem vesz tudomást a kutatás: Gyöngyösi István. Ha megemlékeznek is róla, többnyire csak mint a felező tizenkettes legfőbb hagyományozóját említik, Kölcseytől Csetriig, 8  holott Berzsenyi korában egyáltalán nem voltak ilyen rossz véleménnyel róla/ s Gyöngyösi műveinek népszerűségét mi sem mutatja  jobban, mint hogy a  Murányi Vénus  Aranyt 1 " és Petőfit is megihlette. 11 Berzsenyi így ír róla az  Antirecenzióban:  „Egy oly hadakozó és szerencsétlen népnél, mint a magyar volt, a poézis nem divatban, de a legkisebb figyelemben sem lehetett; mégis a németeknek sem volt jobb poétájok, mint Gyöngyösi. Hogy pedig a rec[enzens] állítása szerint Zrínyi, ámbár Gyöngyösinél rosszabb verselő és csupa követő, mégis jobb poéta, mint Gyöngyösi, ki jobb verselő és srcinális: az énelőttem ismét világos ellentmondás." 12 Berzsenyi olvasta tehát, és nagyra is becsülte Gyöngyösi műveit, 13  s ezek saját költészetére olyannyira rányomták bélyegüket, hogy hatásuk, melyet az alábbiakban részletezünk, egyedül csak Horatiuséhoz fogható. 14 Az anyag nagysága miatt Gyöngyösi művei közül itt a  Marssal társalkodó murányi Vénus,  illetve a  Porábul megéledett Phoenix  (a továbbiakban:  Kemény János emlékezete)  hatását vizsgáljuk csak (Badics Ferenc népszerű kiadásának szövegét véve alapul 15 ). K  Például  CSETRI  L., Í. m. 25. Rájnis is, a  Kalauzban,  az ő tizenketteseit alakítja át hexameterekké (RÁJNIS  József,  A magyar Helikonra vezérlő Kalauz.  Pozsony, 1781. 8-9.) 9  Elég volna itt a Gyöngyösi szövegeit modern kritikai kiadásban megjelentető Badics Ferenc megjegyzésére hivatkozni, aki szerint „másfél századon át szinte egyedül uralkodott a magyar Parnassuson. A XVIII. század egy-két lyrikuson kívül jóformán mindenkit elfelejtett a régi irodalomból, és Gyöngyösi egyes munkái - a saját első kiadásait nem számítva - Dugonicsig 39 kiadást érnek.  "(Gyöngyösi István munkái.  Szerk.:  BADICS  Ferenc. Bp., 1905. 5.) Lásd még:  SZAUDER  József,  A XVU. századi magyar   irodalom  és a felvilágosodás kutatásának feladatai.  In Uő\,  Az estve és Az álom.  Bp., 1970. 52.  A Murányi Vénus  utóéletéhez: R.  VÁRKONYI  Ágnes,  A rejtőzködő Murányi Vénus.  [Bp.],  1987. 5-18. 1(1  Arany külön tanulmányt szentelt neki  (ARANY  János,  Gyöngyösi István.  In  A.  /. összes  művei.  XI. S. a. r.:  NÉMETH  G. Béla. Bp., 1968.), amelyben többek közt „a költő virtuozitását, nyelv és versbeli könnyű bőségét, eleven képzelmét a festésben, rhytmusának magyar zamatját" (421.),  „alanyi  hévöm-lés"-ét  (431.,  a kiemelés Aranytól) emlegeti, s rámutat, hogy „Gyöngyösi  alapjában  lyrai költő   volt" (436., ugyancsak Arany kiemelése); végül pedig megjegyzi: „valahányszor a magyar költészet és nyelv odajut, hogy idegen befolyástól lesz szükség menekülnie: mindannyiszor nyereséggel fordulhat vissza a néphez, s irodalomban Gyöngyösihez". (440.) Egyébként hasonló szempontok szerint méltatja „az szegény Gyöngyösi Istvánt" Kosztolányi is -  KOSZTOLÁNYI  Dezső,  Gyöngyösi István.  In  Látjátok,  feleim.  Szerk.  RÉZ  Pál. Bp., 1976. 53-59. 11  Berzsenyinek magának is van egy Gyöngyösi témájára írt töredéke, a  Wesselényi, a nádor,  Muránynál,  az 1820-as évek közepéről. 12  Antirecenzió Kölcsey  recenziójára.  In  Berzsenyi Dániel művei.  Szerk.  OROSZ  László, Bp., 1985. 207. 13  Tiszteletére egyébiránt a keszthelyi Helicon ünnepségen 1817-ben három másik költővel együtt fát is („Sorbus aucupariát") ültetett  (Kazinczy  Ferenc  levelezése.  XV. Szerk.  VÁCZY  János, Bp., 1905. 79-81.). 14  A költők egymásra való hatásának kérdéséhez, az eredetiség problémájához nagyon tanulságos többek közt Berzsenyi saját véleménye  (Észrevételek Kölcsey  recenziójára.  In  Berzsenyi Dániel művei.  249.), RÁJNIS  József példázata a méhecskéről.  (Kalauz,  82-83.), valamint Horváth János értékelése  (Í.  m.  56., 61.).  Érdekes elemzését találhatjuk Berzsenyi és Horatius kapcsolatának -  A magyarokhoz,  illetve Carm. III 6 -  Váczy  János könyvében, ahol a szerző Erdélyi János cikkével vitázik  (ERDÉLYI  János,  Berzsenyi  Dániel.  In  Pályák és pálmák.  Bp., 1886.) 15  Mivel a betűhív pontosságtól ez esetben eltekinthetünk, a 9. jegyzetben említett kiadást használ juk. Ahol ettől a kritikai kiadás javára  (GYÖNGYÖSI  István,  Marssal  társalkodó  murányi Vénus.  S. a. r. stb.: BADICS  Ferenc. Bp., 1909.) eltérünk, külön jelezzük. 216  Tekintsük mindjárt a  Kesergést,  azt a verset, amelyet Berzsenyi első verseként tartanak számon! 16  A témát Gyöngyösi több ízben is feldolgozta, a legtisztábban a  Murányi Vénus  első könyvében áll előttünk: a költő a  28.  versszakkal megszakítja az elbeszélés menetét, és a fonalat csak a 43.-ban veszi fel újra. A romlás felett kesergő tizenöt szakasz a következő: 17 Veszni tért   kis  liazánk!  forgasz mely sok kockán, Hányféle  vetett   már a  szerencse  sarkán! Hol egy ellenségnek, hol másnak vagy markán,  Régi  szép épséged mely miatt áll csonkán. Oh az régiektül  elfajzott   nemzetség! Híredben s nevedben korcsosult nemesség! Miolta köztetek nincs az egyenlőség, Ily  rútul  azolta prédál az ellenség. Az meddig egy  szívvel  fogtál, magyar, fegyvert, Volt-e oly nemzetség, mely tégedet  megvert? Kardod minden ellen diadalmason nyert. Sok préda s nyereség lábad előtt hevert. Hol az szép hír s név, sok adó nyereség? Kit elődben rakott sok holdolt nemzetség, Vagy  harcokon  adott az  győzött ellenség. Mind elprédálta azt az egyenetlenség. Tedd fér  re,  nemzetemi ezt   az délcegséget Mint  régen,  kövessed az egyenlőséget. Ne fogyasd magadot, találsz ellenséget, Ki majd ránt nyakadban siralmas Ínséget. Híjában, megrögzött az vad  erkölcs  benned, Az újságok nélkül nehéz már ellened. Noha hasznosb volna ezt is férre tenned: Mert végre is ezért kell veszélyre menned. Az egyenetlenség ártalmas mindenben. Gyükeret   szakasztott sok győzedelmekben. Sokak, még egyesek voltak idejekben, Gazdag szerencséjek épült mindenekben. 16  És amit még a filológiai kérdésekben egyébként igen óvatos Csetri Lajos is hajlandó „mind  az óda első variánsának,  mind Berzsenyi első ódájának elfogadni".  (CSETRI  L.,  i. m.  4t3-4A.;  a kiemelés tőlünk, a későbbiekben még visszatérünk rá.) 17  A szöveg lényegében magáért beszél, ezért csak azokat a szavakat emeltük ki, amelyek Berzsenyinél is ugyanígy fordulnak elő. 217  De délceg  erkölcsök   mihelt férre rúgott, Ez eggyel tartotta, amaz máshoz fogott: Az egyenetlenség forralt olyan lúgot, Kitül végre soknak füle  jajra  zúgott.  Régen Rómát   hittak  világ  asszonyának, Holdult is sok  nemzet nagy  birodalmának. Vad   Scythiáig nyúlt széle  hatalmának. Ki tudhatja számát sok diadalmának? Egyes  erkölcsében  esvén végre vadság, Mihelt sokfelé vont az akaratosság, Oly változásokat fajzott a sok újság: Hogy majd pad alá hullt az  régi  méltóság. Nem nevel semmi jót az újságkövetés. Szűmaró s félelmes, gonosz  az  pártütés,™ Mégis oly vágyott s moh éhez az ügetés, Mintha volna minden jótermő ültetés. Az állhatatlanság  nagy szűhez  nem illik, Gyenge épület az, mely hirtelen  omlik,  Lásd az  erős  tölfát/  9  elébb  öszveromlik, Ostromló szelekre  hogysem mint meghajlik. Nem nemes elme az, mely mindjárt  változik. Akármi  szélre  is nádként ingadozik. Ott tisztul az arany, hol az  tűz  lángozik, A rózsa is tövis között virágozik. Az  nagy szű,  ki előtt az bölcsüllet forog, Inkább  halált   kéván s belőle vér csorog, Hogysem tántorítsa valami olly dolog, Ki becsülletivel ellenkezik s morog. Szűk  most   ez a jóság s vagyon csak kevésben: Férre rugó  erkölcs  szorult fúrt fejekben, Az  egyenetlenség  vert fészket  szivekben, Mint hold fogyta s tölte  változik mindenben. Berzsenyi versében mintegy ötvenszer szerepel olyan szó, amely Gyöngyösinél is megvan. Ez még önmagában nem lenne bizonyíték a két vers kapcsolatára, 20 18  Berzsenyinél  visszavonás. iy  A Keservesben még  bikk,  majd  A  magyarokhozbetn  cseréli Berzsenyi  tölgyre. 20  Az olyan alapszavak, mint a  világ, vér,  leront,  hajdani, nemzeti,  például Guzmics Izidor  A  magnemzethez  írott versében is szerepelnek. 218  viszont bizonyos apró, egybevágó szerkezeti elemek, a versek felépítése és szavakban összefoglalható tartalma mindenképpen erre mutat. 21 Ha a szerkezetet tekintjük, rögtön a  romlásra indult,  illetve  veszni tért  22  haza megszólítása után az Árpád vérétől való  elfajulás,  az  elfajzott nemzetség  kiemelése, az  egyenlőség  számonkérése  (Véreidet, magadat tiportad),  mind ilyen közös jegye a két versnek. 23 Míg Horatius konkrét győzedelmes ellenségről két versszakban is beszél, Gyöngyösi csak  általában  szól róla, Berzsenyi pedig nem is említ ilyet. Az igen ritka  veszni tért   szintagma 24  közös előfordulását nem kell külön kiemelni, méltatni, csupán arra emlékeztetnénk, hogy Gyöngyösi ezzel kezdte a verset (versbetétet), érthető tehát, ha Berzsenyi felfigyelt az amúgy is igen erős stílusértékkel bíró szókapcsolatra. 25  Róma  emlegetése, mint a magas polcról való aláhullás példája 26  szintén fontos: Gyöngyösinél az egyetlen név, hely, Berzsenyi pedig majd  A magyarokhoz  záróképében alkalmazza, az utolsó sort fogja kezdeni vele, a már a  Kesergésben  is megtalálható Ilion, Kárthágó és Babylon mellé emelve be az egyébként csak egy-két szó erejéig megváltoztatott versszakba. A  tölgyfa-kép 27   alkalmazása (mely Horatius versében nincs meg) már maga is közös motívum, de bevezető szavai is magukért beszélnek: „Lásd az erős tölfát", illetve: „Nézd: a kevély tölgy". Kettőjük legfontosabb különbsége azonban Horatiushoz képest az, hogy ő nem nevezi meg versében az  erkölcsöt,  míg Gyöngyösinél és Berzsenyinél ez többször is, hangsúlyosan fordul elő, 28  továbbá egyáltalán nem említi a sorsot, a 21  Azzal együtt persze, hogy egy percig sem tagadjuk közös, horatiusi gyökereiket (Hor. Carm. III, 6). 22  Gyöngyösinek ez a szókapcsolata, emlékszünk, majd a Berzsenyi-vers harmadik strófájában tér vissza. 23  Horatius, Gyöngyösi és Berzsenyi egyaránt közvetlen megszólítással indít ugyan, míg azonban Horatius már rögtön az első versszakban  pontosan,  szóról szóra megmondja, hogyan lehet a válságon felülkerekedni („donec templa refeceris" stb., majd a második versszakban: „dis te minorem quod geris, imperas"), Berzsenyi csak a romlás okait sorolja fel,  expressis verbis  nem mutat kivezető utat, a nemzet fejére olvasva a régi dicsőséget megátkozza a hárpiafajzatokat, de (részben talán alkati) pesszimizmusa nem engedi, hogy közvetlenül orvosságot ajánljon: Horatius prófétál, Berzsenyi kesereg. Berzsenyi amúgy sem ad ódáiban közvetlen gyakorlati tanácsokat, legfeljebb ilyeneket: „Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!"  (A magyarokhoz,  1807), „Bízzál, s virágzóbb századokat remélj!" (A tizennyolcadik század),  vagy egyszerűen csak: „Merj!"  (Az ulmai ütközet). 24  Lásd még: „Mondd, kitől várhatsz ezután segédet? /   Veszni-tért   város, van-e még reményed?" (Horatius:  Octavianus császárhoz.  Ford.: Rájnis József), illetve ,,A' bátor erkölcs is, ha  kiveszni  tért..." (Hor. Carm. III, 5. ford.: Virág Benedek [Berzsenyi innen nem vehette: csak 1816-ban jelent meg]). Ez utóbbihoz még (igen tanulságos!) ugyanazon vers 2. versszaka: Oh visszára fordult / Curia, 's  hajdan erős  nagy erkölcs!" De Berzsenyinél is előfordul még egyszer: „A durvultságban  veszni tért" (Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás). 25  Egyébként a „veszni tért" és a „romlásra indult" között is van hasonlóság: a szintagmák felépítésében. Intranzitív ige befejezett melléknévi igeneve, azonos szerepű bővítménnyel. 2l  „nemes hazánk / Fénylő dicsőség polca felett virult", illetve: „majd pad alá hullt az régi méltóság". 27   Lásd a 19. jegyzetet! 28  Mind a kettőjüknél pontosan négyszer. 219
Related Search
We Need Your Support
Thank you for visiting our website and your interest in our free products and services. We are nonprofit website to share and download documents. To the running of this website, we need your help to support us.

Thanks to everyone for your continued support.

No, Thanks
SAVE OUR EARTH

We need your sign to support Project to invent "SMART AND CONTROLLABLE REFLECTIVE BALLOONS" to cover the Sun and Save Our Earth.

More details...

Sign Now!

We are very appreciated for your Prompt Action!

x